2014. augusztus 29., péntek

Kristálytiszta, 2. fejezet

A második fejezet tartalmából:
Namjoon maga sem hitte volna, hogy ez valaha bekövetkezhet, de eltölti élete talán legfergetegesebb éjszakáját a szemtelen, de felettébb ellenállhatatlan Jungkookkal.


  1. fejezet






            - Most komolyan ez a vége? A csaj meg a Jacob-szerű pasas elsüvítenek a vonaton a messzeségbe, hogy tuti lesznek még nehézségeik, de egyelőre minden happy? Ez kurva nagy cliffhanger. This fuckin’ ending got no jams – méltatlankodott Namjoon, ahogy a tévé képernyőjén Tris és Four lassan maguk mögött hagyták egyhangú és könyörtelen világukat, hogy új életet kezdjenek.
- Mi az a cliffhanger? – ásított Seokjin a füle tövét vakargatva. Arányos, formás arca hirtelen sötétségbe borult, ahogy a stáblista fehér esőcseppjei lassan lefelé araszolni kezdtek a képernyő fekete ablakán.
Namjoon a távirányítóért nyúlt és kikapcsolta a dvd-t. Közben hitetlenkedve megrázta a fejét.
- Befejezetlen a film – magyarázta Seokjinnek. A tévéből futballmeccs zaja szivárgott a fülébe: tébolyult izgalomban zsivajgó szurkolók, lelkesen óbégató kommentátor, a labdába rúgó lábak tompa puffanásai. Seokjin érdektelenül hümmögött és bólintott egy kicsit, és fáradt szemei a tévére vándoroltak.
- Nem mindenki tud olyan jól angolul, mint te – nézett Hoseok szemrehányóan Namjoonra.
- Amúgy tényleg befejezetlen, de attól függetlenül nekem tetszett a film – morzsolgatta Seokjin a szavakat a fogai között, ahogy a kanapé támlájának dőlve nyújtózkodott egy látványosat.
- Nem azt mondtam, hogy nem volt jó a film. Csak hogy befejezetlen – védekezett Namjoon kicsit megszeppenve, és lesütötte a szemét. Lehet, hogy tényleg túl sokat beszél angolul? Lehet, hogy nagyképűnek is tűnik emiatt... De ő nem úgy gondolja igazából. Olyan sokat hallgat angol nyelvű szövegeket, hogy néha már angolul gondolkozik. Különös, de így van. Felkapta a fejét és már magyarázta volna, hogy miért is dumál annyit angolul, de a felismerés, hogy Seokjin nyomott bűvöletben bámulja a száját, beléfojtotta a szót. Olyan meredt volt Seokjin tekintete, mint aki valami igazán figyelemreméltót látott, csak közben félálomba merült. Kis időbe került, mire Seokjin a sportkommentátor egy különösen éles rikkantásának köszönhetően kizökkent az álomvilágából, és észrevette Namjoon csodálkozó, kérdő pillantását. Erőteljesen megrázta a fejét, mintha így akarná magát éberebbé tenni.
- Fogkrém van a szád sarkában – mutatott saját telt ajkai bal sarkához, aztán nagyot nyögve feltápászkodott, és a hálószoba felé vette az irányt. Namjoon megnyalta a szája jobb sarkát, de semmilyen mentolos ízt nem érzett.
- Hol vagyok fogkrémes? – kérdezte Namjoon félig Hoseoktól, félig Seokjintől.
- Már mutattam – felelte Seokjin flegmán a hálószoba ajtajából visszafordulva. Hoseok előredőlt, és a tévé halvány fényénél összeszűkített szemmel vizsgálgatta Namjoon száját.
- Én nem látok ott se...
Vakító narancsszín fényháromszög vágott bele a nappalit betöltő sötétségbe, ahogy a fürdőszoba ajtaja kiszámíthatatlan hirtelenséggel szélesre tárult. Rövidesen Taehyung zuhant ki rajta szűzi pőrén. Rugalmas bőrén aranyos csillámként világítottak az odatapadt apró vízcseppek, ahogy a fürdőből rájuk vetült a fény. Az ajtó amilyen hirtelen nyílt ki, olyan sebesen és zajosan csapódott is vissza. Taehyung lassan a két térdére és a bal tenyerére támaszkodott a padlón, és fintorogva dörzsölgette csupasz bal karját.
Egy pár másodpercig rajta kívül mindenki döbbenten fojtotta vissza a lélegzetét. Hoseok lassan felemelte a kezét, és tátott szájjal grimaszolva mutatott Taehyungra, akár egy autóktól összezavarodott falusi igásló a műúton. Közben hol rá, hol a többiekre pillogott, mint aki magyarázatot vár. Mintha még a ventillátor is halkabban búgott volna, és az utcán sem csikordult egy-egy tovahaladó autó kereke. Aztán Hoseok és Seokjin kifutottak, mint a leves a fazékból. Seokjin a háló ajtófélfáját támasztva, nyervogva és sipákolva vihogott. Hoseok prüszkölt és fújtatott, akár a gőzmozdony, és kínjában a térdét ütögette.
Namjoon nem nevetett. Túlságosan is lekötötte a látvány. Taehyung langaléta, tenyeres-talpas tinédzser volt. Hosszú, inas végtagjaival úgy csetlett-botlott, akár egy marionettbábu. Az egész testén egyenletesen, de szolidan dudorodtak az izmok a rengeteg tánctól. Edzett volt, de nem kimondottan erős, és Seokjin zöldséges csirkediétája ugyanúgy meglátszott rajta is, mint mindannyiukon. Sovány volt. Nem ijesztően, de nem ártott volna meg neki, ha felszed pár kilót. De persze erről szó sem lehetett. Idolok voltak elvégre. Namjoont Taehyung igazából egy göcsörtös fára emlékeztette: elámította természetes, szilaj külseje, és mégis, valahogy kissé megviseltnek és betegesnek tűnt neki. Namjoon elgondolkozott, hogy vajon róla is olyan könnyű-e lehámozni a kérget, mint arról az ősrégi almafáról, ami az otthona kertjében áll már generációk óta.
Taehyung időközben felegyenesedett. Ügyet sem vetett a két kacarászó hyungjára, pusztán lesújtó pillantást vetett az őt látványosan stírölő Namjoonra, aztán megfordult, és az ajtón keresztül megkérte Yoongit, hogy csukja be a fürdőszoba ablakát. Namjoon kicsit elszégyellte magát attól a merev, ellenzően hideg tekintettől, és mégis... Nem tudta levenni a fiúról a szemeit. Hiszen most úgysem látja, hogy nézi... Taehyung háta széles volt és hívogató. A feneke pedig szakasztott, mint a Star Wars Halálcsillaga. Fehér, gömbölyű és szinte verhetetlen. Namjoon teste eddig bírta tovább reakció nélkül. Lenézett, és látta, hogy a pizsamanadrágja pimaszul dudorodik. Gyorsan Hoseokra pillantott, de megnyugodva látta, hogy az idősebbik még mindig Taehyungon röhög, aztán feláll és megérdeklődi tőle, hogy mennyire volt nehéz felhágni a ház falán. 
- Vegyél már fel valamit, senki sem akarja a csupasz segged bámulni – hallotta Namjoon a háta mögül Jimin méltatlankodását. Odakapta a fejét. Jimin és Jungkook a konyhaajtóban álltak, mindkettőjükön pizsama. Jimin arcán döbbent megbotránkozás, Jungkookén valamilyen különös, szemtelen élvezet. Jimin nagy zacskó chipset hozott, fiatalabbik barátja két doboz sört tartott a kezében. Taehyung egy pillanatig szótlanul figyelte a párost, aztán megvakarta szőrös golyóit, és Seokjin nyomában eltűnt a hálószobában. Namjoon gyorsan felkapta a könyvet, amit Seokjin olvasott, mielőtt még filmezni kezdtek volna, kinyitotta valahol, és az ölébe tette.
Jimin hitetlenkedve ingatta a fejét, ahogy leült a kanapé végébe, és egyetlen erős rántással kinyitotta a chipseszacskót.
- Esküszöm, Taehyung minden nap több ezer agysejtjét elveszíti. Egyszer majd arra ébredünk, hogy elkezd visszafelé fejlődni.
Jungkook levágta magát Namjoon és Jimin közé a kanapéra. Jobban mondva félig-meddig Namjoon ölébe.
- Bocs, Hyung – vigyorgott Namjoonra zsenge arcán nulla megbánással. Lassan átmozdította a fenekét a kanapéra (Namjoon lankadó merevedése fájdalmasan új életre kelt), és Jiminnek nyújtotta az egyik doboz sört. – Te beszélsz, Jiminie hyung? Néha az az érzésem, hogy te ki se fejlődtél teljesen. Szerintem félúton megálltál a fejlődésben.
Jimin vállon öklözte a maknae-t.
- Kapd be – játszotta Jimin a sértődöttet.
- Mit? – kérdezett vissza kuncogva Jungkook.
- A chipset – tartott Jimin egy méretes hagymás-tejfölös chipsdarabot a maknae orra elé. Jungkook kivette az ujjai közül és megette. Jimin másik adóra kapcsolt.
- Mindjárt kezdődik a film. Iszunk?
- Iszunk – pattintotta fel a sörösdoboz zárját Jimin.
- Igyunk – követte Jungkook is a példáját. Koccintottak és jóízűen belekortyoltak a jeges italba. Namjoon megróvón figyelte őket.
- Jungkook, mostanában túl sokat iszol – szólt rá a maknae-ra. Jimin meglepetten kapta az idősebbikre a tekintetét, miközben a trikóját rángatva legyezgette magát.
- És? – vetette oda Jungkook Namjoonnak flegmatikusan, vállait lazán megrántva, mielőtt újra magába döntött volna egy korty sört.
- És még tizennyolc se vagy – vágott vissza Namjoon.
- Jaj, hagyjad már – szólt közbe Hoseok kissé pöszén és köpködve. Mindhárman meglepetten fordultak hátra. Azt hitték, Hoseok már rég elment aludni, de a száját övező fehér habtenger arra engedett következtetni, hogy fogmosás közben fültanúja volt a beszélgetésüknek. – Nem azért, Namjoon, de én tisztán emlékszem, mikor te kábé ennyi idős korodban egyszer mennyire kegyetlenül bebasztál – hadonászott Hoseok a kezében lévő fogkefével, a közben a szájából és a keféből is csak úgy repült mindenfelé a fogkrém és a hab. – Nem hiszitek? Jöttünk hazafelé éjszaka és baromira fújt a szél. Emlékszem, majdnem elfújta a kedvenc sapkám, éppen hogy meg tudtam menteni. Az út szélén sorban álltak a fák, és csak úgy zizegtek a leveleik a szélben! Ez a vadmarha meg annyira részeg volt, hogy azt hitte, hogy a fák beszélnek hozzá és beszóltak neki. Ott rugdalta meg csapkodta a törzsüket, meg óbégatott nekik, hogy „na játsszuk le, játsszuk le”.
- Ez nem igaz, ne higgyetek neki – próbálta Namjoon menteni a menthetetlent egy széles álvigyorral. A két fiatalabbik fuldokolva, bugyborékolva hahotázott mellette a kanapén.
- Nem-e? – röhögött Hoseok édesen kárörvendve. – Donghyuk még Youtube-ra is feltette. Valami orbitális szerencséd van, Kim Namjoon, hogy valami oknál fogva még senki sem jött rá, hogy te vagy a videón...
Namjoon arca hosszúra nyúlt a hirtelen elképedéstől.
- Mi van? De Donghyuk azt mondta, hogy már levette Youtube-ról...
- Mások meg visszatöltötték – tárta szét tényszerűen két lapulevél-kezét Hoseok, mintha ez magától értetődő lenne, s közben elbiggyesztette az ajkait. – Az internet már csak ilyen.
Namjoon megsemmisülten vonta össze a szemöldökét és száját kedvetlen ingerültséggel húzta el. Fáradt volt, nem sok ereje volt már vitatkozni.
- Jól van, de attól még, hogy én ezt csináltam, Jungkooknak nem muszáj az árokban henteregni.
- Miért, árokban is henteregtél, Hyung? – kapott Namjoon szavain Jimin. Namjoon érezte, ahogy az arcába tóduló vér lassan ékes paradicsomkarikákat bűvöl az arcára. Egyedül az a tudat vigasztalta, hogy legalább végre elmúlóban volt az a kellemetlen merevedés.
- Nem sokáig, mert kihúztuk – válaszolt Hoseok, mielőtt még Namjoon megtehette volna.
Jungkook és Jimin összeborulva, jóízűen kacarászott. A maknae könnyeit törölgetve, üggyel-bajjal megfordult a kanapén, hogy jobban lássa Hoseokot, és közben beletérdelt Jimin combjába.
- Hyung, majd holnap este van kedved biliárdozni? – érdeklődte meg Jungkook Hoseoktól.
Namjoon felettébb hálás volt Jungkooknak, hogy nem feszegette tovább, hogy pontosan  hogyan borult egyik gödörből a másik árokba azon az ominózus éjszakán még három évvel ezelőtt. Nem is nagyon figyelt tovább arra, hogy miről társalog a két csapattársa, inkább álmosságtól eltompulva bámult egy fitneszreklámot a tévében, de már nem is igazán fogta fel, miről van benne szó.
Hirtelen enyhe csiklandozást érzett a combja oldalánál. Már emelte a kezét, hogy elhessegesse a legyet, de a birizgálás egy pillanatra erősebb és jóval érdesebb lett, majd újra szinte már csak a lábán meredő szőrszálak juttatták el az idegeiig a tényt, hogy valami puhán dörgöli a combját. A futó érintéstől végigáramlott a testén valamiféle furcsán kellemes, borzongató érzés. Megütődötten nézett le, és összeszűkített szemekkel kutatta a tintaszínű sötétséget a lábánál. Egy fehér lábfej és pici fehér lábujjak világlottak elő, akár egy csésze kávéból a kockacukor, ahogy lustán játszadoztak akkor épp Namjoon térdhajlatával. Namjoon Jungkook profiljára meredt, ami a tévé fényében ködös fehérséggel sejlett elő. A maknae teljesen vétlen, szinte már gyanútlannak tűnő arckifejezéssel nevetgélt Hoseokkal. Pedig a légies, könnyed kis dörzsölés a lábánál egyre kényelmetlenebbül érintette Namjoont. Éppen hogy kemény csatában leterítette a merevedését, Jungkook tett róla, hogy visszafoglalja a várat.
Namjoon össze volt zavarodva. Nem értette, mi ütött Jungkookba, aki eddig szó szerint rá se bagózott ilyen téren a közeledésére. Pedig jól látta, amit látott, és az idegszálai sem tévedhettek: Jungkook pajkosan cirógatta a lábát. Namjoon már a gondolatra is kikészült az izgatottságtól. Úgy tűnik, hogy Jungkook kedveli. Nem tudta, mivel érte ezt el, de...
- Mit olvasol, Hyung? – mint egy felborult könyvespolcról a vaskos kötetek, úgy zuhant ki minden jóleső gondolat Namjoon elméjéből Jimin forrásként csörgedező, szellős hangját hallva. Namjoon először Jiminen felejtette a tekintetét, aztán a kinyitott könyvön. Fogalma sem volt, mi ez, és a nappali fátyolos félhomályában alig látta a lapokat, hogy legalább valami támpontot nyerjen. Megerőltette a szemeit; hol kimeresztette őket, hol ellazította, olykor meg pislogott egyet, míg végül ki nem szúrt egy ismerős nevet: Drogo.
- Gyűrűk urát – válaszolt magabiztos mosollyal Namjoon.
- Az jó – bólogatott lassan, elgondolkozva Jimin. – Bár néha már kicsit túl részletesen van megírva. Mármint a szereplők oldalakon keresztül sétálnak át egyik faluból a másikba. Néha már kissé kiakasztó tud lenni, ahogy már a huszadik reggelijüket eszik meg és utána énekelnek...
- Kik énekelnek? – kapta ki Jungkook a könyvet Namjoon öléből, ahogy visszafordult a tévé felé, és nehezen, de kiböngészte a borítón a címet a sötétben. – A tűz és jég dala? Ezt én is szeretem, hihetetlen jó könyvsorozat.
- És szintén nem neked való – feddte meg Namjoon a maknae-t immáron másodjára, miközben óvatosan az ölébe helyezte a kezeit, és próbált nem Jiminre nézni.
- Igen? Nem nekem való? – mosolygott szelíden Jungkook. Letette maga mellé a könyvet, és Namjoonnak pislantani sem volt ideje, a fiú már az ölébe is telepedett, szemben vele. Hosszú ujjaival gyengéden cirógatni kezdte Namjoon karcsú, lágy nyakának oldalát. Az idősebbik merevedése peckesen és szégyentelenül nyomódott Jungkook ágyékának. – És ez? Ez sem való nekem? – Jungkook körzött egyet a csípőjével, és lágyan beharapta az alsó ajkát, úgy figyelte Namjoon reakcióját.
Namjoonnak százfelé állt a feje, de maximálisan elégedett volt a jelenlegi helyzettel. Bár aggódott is egy kicsit. Becsukta a szemét. Azt hitte, hogy mire kinyitja, Jungkook már nem lesz ott. Hogy az egész csak álom. De nem. Kinyitotta a szemét, és Jungkook még mindig őt nézte. Különösen nézte. Dacosan és szeretőn. Szemtelenül és ártatlanul. Pajkosan és félénken. Aztán újra megmozdult a csípője, és az ágyékuk selymesen összedörgölődött vékony nadrágjukon keresztül. Jungkook lélegzete elakadt egy pillanatra, de nem folytatta, inkább továbbra is metszőn és kihívóan fürkészte Namjoon arcát. Az ajkai puha, sejtelmes mosolyogra húzódtak.
- Jungkook – suttogta végre Namjoon rekedten. Lassan végigpásztázta a maknae üde, hamvas arcát, azokat a vértől duzzadt, hullámos ajkakat, a szép vonalú, szolid kis orrot, a bohón előreugró kis állat; de leginkább mégis azok a magabiztos, fekete szénszemek ragadták meg leginkább. Azok a kifürkészhetetlen, titokzatos szénszemek... Most döbbent rá Namjoon, hogy Jungkook úgy néz ki, mint egy hóember. Mint egy hóember vörös parókával. Egy szexi hóember vörös parókával.
- Igen? – kérdezett vissza csendes figyelemmel Jungkook.
- Ne hagyd abba – simította végig Jungkook oldalát két kezével Namjoon, mígnem megállapodott a csípőjénél. Többet akart minél hamarabb. Igazából már a fiatalabbik merész tekintete is egészen elgyengítette.
- Mit? – Jungkook mosolya egy fokkal arcátlanabbra szélesedett.
- Tudod jól – felelte picit szégyenlősen Namjoon, de nem szakította meg a szemkontaktust.
- Nem, nem tudom – Jungkook kicsit félrebillentette a fejét, és jobb mutatóujjával puhán végigkövette Namjoon kerek arcának vonalát. Az idősebbiket kirázta a hideg.
- A mozgást – adta be a derekát Namjoon egyre frusztráltabban és türelmetlenebbül.
- Milyen mozgást? Most is mozgok – kerekedtek el a csodálkozástól a maknae szemei, aki közben ismét Namjoon nyakának simogatásával kötötte le magát.
- A csípőd mozgatását – helyesbítette magát Namjoon kissé kétségbeesve.
- Jó, de hogy mozgassam? – Jungkook komolyan tanácstalannak tűnt. Namjoon nehezen tudta értelmezni, hogy hogy lehet valaki egyszerre ennyire bénítóan vonzó, ilyen ártatlan külsejű, és ilyen kegyetlen tehetséges színész.
- Körkörösen, ahogy az előbb is csináltad – Namjoon lassan kezdte feladni.
- Így? – Jungkook szinte észrevétlenül emelte meg a csípőjét és dörgölte az ágyékát Namjoonéhoz.
- Erőteljesebben – utasította Namjoon.
- Így? – a fiatalabbik fiú durván levágta magát a másik büszkeségére. Namjoon levegője bennakadt egy pillanatra.
- Gyengédebben – rebegte Namjoon megsemmisülten.
Jungkook vigyázó, szeretetteljes határozottsággal körzött egyet a csípőjével. Aztán megint nem mozdult. Namjoon szenvedve felhorkant.
- De ne hagyd abba – fúrta bele esedező tekintetét Jungkook könyörtelen szemeibe.
- Miért? – érdeklődött Jungkook. A pici ajkak tettetett csodálkozással nyíltak szét, akár egy gyöngyháztól villogó kagyló. Rózsás szája széle hamvas sziromként kunkorodott fel. Nyilvánvaló volt, hogy mennyire embertelenül élvezi Namjoon gyötrődését.
- Mert akarlak.
Jungkook nem volt meghatva ettől a vallomástól. A pillája se rezdült.
- Miért? – kérdezett vissza szinte fenyegető kimértséggel.
- Mert kedvellek – susogta Namjoon óvatosan, s közben csapongva kutatott a maknae obszidiánszemeiben. Semmit sem látott bennük, ami eligazíthatta volna, a végtelen űr jeges csendjével csillogtak. De aztán Jungkook szélesen elvigyorodott, láttatni engedve szabályos gyöngyfogait. Szinte kaján volt a mosolya. Namjoon vállára tette a kezeit, s bársonyos ujjai lazán végigfutottak az idősebbik tarkóján. Aztán megmozdult a csípője. A két fiú ágyéka sikamlósan dörgölődött össze, s Namjoon testét fokozatosan elöntötte a kéj lávája, ahogy az ifjabbik merevedése fájdalmas gyönyörűségben nyomódott az övéhez újra és újra. Namjoon lassan és mélyeket lélegzett. Forró volt a levegő, amit kifújt az orrán. Egy szeneskályhának érezte magát.
- Gyönyörű vagy – Namjoon száján nem tudott nem kiszaladni a bók, ahogy figyelte, hogy Jungkook mint veszik el egyre inkább a felemésztő máglya lángnyelveiben. Még a sötétben is látszott, hogy szinte világító vörösben pompázik az arca, mint egy izzó fémdarab. A szemeit is lehunyta, úgy adta át magát a tűznek.
- Pofa be, ne légy buzi – mormogta Jungkook lenge félmosollyal az arcán, és kicsit gyorsított a tempón. Namjoon felnevetett.
Jungkook erre hirtelen megállt és megszorította Namjoon ágaskodó merevedését. Az idősebbik fájdalmasan felnyikkant.
- Azt mondtam, hallgass, te kis szar – Jungkook tág szemei merészen csillogtak a sötétben. Namjoon látta rajta, tisztában volt vele, hogy direkt feszegeti a határait. Tapogatózik, hogy meddig mehet el, és élvezi. Hitetlenkedve megrázta a fejét és válaszra nyitotta az ajkait.
Fémes koppanásra figyeltek fel mindketten a közvetlen közelükben. A hang felé fordultak, s meglepetten konstatálták, hogy Jimin mellettük bőszen élvezkedik rájuk. Úgy elmerültek egymásban, hogy egészen el is felejtkeztek közben barátjukról, aki most önkielégítés közben kidöntötte a sörét.
- Jobban is vigyázhatnál, te marha – szólt rá a maknae, és meglepő módon Jimin most nem kapta fel a vizet azon, hogy Jungkook milyen tiszteletlenül bánik vele.
- Ne is törődjetek velem, folytassátok – Jimin szélesen mosolyogva intett nekik a baljával, de a jobb keze egy pillanatra sem állt meg. Úgy járt a keze fel és alá, mintha koktélt rázott volna össze. Namjoon egy pillanatra elgondolkozott, hogy vajon milyen ízű lehet Jimin fehér koktélja... De aztán úgy gondolta, hogy inkább kihasználja, hogy Jungkook épp mással van elfoglalva. Egy hirtelen mozdulattal a kanapéra döntötte a fiút és felébe mászott.
- Na most keménykedj – nevetett rá szemtelenül.
Jungkook elégedettnek tűnt a kocka fordultával. Nem igyekezett újra Namjoon felébe kerülni, inkább derűsen vigyorgott rá.
- Csináld már – ölelte magához Namjoont, és testük újra egybeolvadt a sötétségben, ahogy az ágyékuk monoton, éhes táncba fogott egymással. Jungkook kezei hol céltalanul vándoroltak Namjoon hátán, hol a pólójába markoltak. Jimin mellettük röfögő hangokat adott ki. Jungkook pihegve megkérte Namjoont, hogy csinálja egy kicsit lassabban, aztán elégedetten felsóhajtott. A levegő forrt, s Namjoon egy darab sütőben piruló húsnak érezte magát. Minél tovább járták ezt a tébolyító táncot, Jungkook annál hevesebben lélegzett. Namjoon csípője már enyhén sajgott. Jimin halandzsázva nótázni kezdett. Jungkook ösztövér testén vad remegés áramlott végig, s a sziromajkak mámoros nyögésre nyíltak. Namjoon elméjében egy kisebbfajta meteor képe jelent meg. Jimin kiverte a magas C-t. Jungkook még közelebb húzta magához Namjoont és lágyan harapdálni kezdte a fülét. A meteor beért a Föld légkörébe és lángolni kezdett. Tűzött, lobogott, ropogott, s ahogy a felszín felé közeledett, lassan felemésztette önmagát. Namjoon elméje hirtelen megüresedett. Csendesség. Béke. Lebegés. Parázs. Eufória. Össze tudott volna roskadni, de nem akarta kilapítani szegény Jungkookot. De elengedni sem akarta. Jungkook egy szót sem szólt ellene. A teste meleg volt és puha. Keményen puha. Puha, akár egy izmos kis kandúr lágy pocakja...
Kényelmes bőrfotelben ült. A szoba körülötte füstös félhomályban úszott. A falakat drága tapéta színezte mustársárgára, és Namjoon érezte meztelen talpa alatt a halványdrapp padlószőnyeg bársonyos tapintását. A vele szemközti fotelben egy erőteljes felépítésű, fényes fekete bőrkabátos férfi foglalt helyet. Nyugodt arcának vonalaiba megfontoltságot és szelíd bölcsességet véstek az évek.
- Üdvözöllek, Namjoon – szólította meg a férfi, s Namjoon észrevette, hogy mészkő-metszőfogai között kis rés pimaszkodik. – Jó újra találkozni.
- Magam sem emlékszem, mikor láttalak utoljára – nevetett Namjoon, ahogy elöntötte a nosztalgia. – Azt hiszem, a harmadik filmben... De az egyáltalán nem tetszett.
Morpheus nem sértődött meg.
- Hiába, mindig a legelső film a klasszikus – csóválta a fejét arcán egy alig észrevehető, jóindulatú mosoly fátylával. Aztán egy kis ideig szótlanul nézte Namjoont. – Szereted a csapattársaidat, igaz? – kérdezte hirtelen elkomolyodva.
Namjoon szája tátva maradt a meglepetéstől. Ha valamire, hát erre a kérdésre nem számított. Lesütötte a szemeit.
- Igen – bólintott egy zavart félmosollyal, és idegesen babrálni kezdett a fotel karfájával.
- Mennyire? – tudakolta Morpheus. Namjoon félszegen, de újra ráemelte a tekintetét. A férfi fekete napszemüvegében meglátta visszatükröződni a saját arcát. Megborzongott.
- Kimondhatatlanul – vallotta be. A keserűség mégis fojtón szorongatta a gyomrát. Eszébe jutott, hányszor utasították már vissza a közeledését a csapattársai. Hogy hányszor hánytak már fittyet rá, mikor a leginkább szüksége lett volna a szeretetükre. – De gyűlölöm is őket. Nem engem szeretnek a legjobban a világon, ezért gyűlölöm őket. De szeretem is őket, mert nincs náluk tökéletesebb, jobb és különlegesebb lény a világon.
Morpheus mosolygott.
- Akarod tudni, hogy mennyire szereted őket?
- Már tudom – Namjoon nyűgösen húzta össze a szemöldökét, és lázadó dac gyulladt az elméjében. – Feltétlenül.
- És azt akarod tudni, hogy ők mennyire szeretnek téged? – kérdezett újra Morpheus.
Namjoon meghökkent.
- Honnan tudnád te azt?
- Többet tud, mint hinnéd – egy selymes női hang csendült a közvetlen közelükben. Egy csinos fiatal hölgy jelent meg tapadós fekete bőrruhában Morpheus mellett, de Namjoon az ő szemét se látta a sötét napszemüvegtől.
Morpheus a kabátjában kutatott. Hamarosan megtalálta, amit keresett.
- Ha meg akarod tudni, ez az utolsó esélyed – nyújtotta előre a bal kezét. Csokoládészín tenyerében pici kék kapszula lapult, akár egy szem mazsola. – Ha nem akarsz többet megtudni, beveszed ezt a kék kapszulát. Az ágyadban ébredsz, azt hiszel, amit hinni akarsz. De ha a pirosat... – felnyíló ujjai alól egy vérszínű kapszula parázslott elő. - ...maradsz Csodaországban. És én megmutatom, milyen mély a nyúl ürege.
Namjoon döbbenten meredt Morpheus-ra. Tétován feltekintett a mellette ácsorgó Trinityre is, de úgy tűnt, hogy ő sem szándékozik többet mondani. Morpheus mozdulatlanul ült vele szemben két előrenyújtott tenyerén a két különböző színű kapszulával.
Namjoonban ellentétes érzelmek kavarogtak. Remény. Félelem. Letargia. Várakozás. Öröm. Talán hívogatóbb volt az a lehetőség, hogy ugyanabban a mederben folyjon tovább az élete, amelyikben eddig is, de mégis... Tisztában volt vele, hogy ez a bizonytalanság előbb-utóbb tönkre fogja tenni. Hiszen már most is elég sanyarúságot átélt amiatt, hogy semmi sem világos előtte. Tudnia kell. Még mielőtt meggyőzhette volna magát, hogy ez miért nem jó ötlet, előrehajolt, hogy kivegye Morpheus kezéből a kapszulát.
- Ne feledd... – dörgött fel hirtelen Morpheus kavicsos hangja. Namjoon ahogy előredöntötte magát, abban a pozícióban dermedt meg egy szempillantásnyi idő alatt. Megilletődve kapta Morpheus-ra a tekintetét. – ...amit kínálok, az csak az igazság. Semmi több.
Igazság. Namjoon érezte, hogy erre van most leginkább szüksége. Az igazságra. A színtiszta igazságra. Kikapta a piros kapszulát Morpheus hívogatóan kitárt tenyeréből, habozás nélkül a szájába vette, majd ráivott egy korty vizet és nyelt. Trinity somolygott.
Namjoon kinyitotta a szemét. Majdnem teljesen sötét volt körülötte, csak a tévé villogott. Megdörgölte a szemeit és álmosan pislogva körbetekintett. Jungkook és Jimin egymás mellett terpeszkedve hortyogtak a kanapén. Jungkook feje Jimin vállára kókadt, akár egy bolyhos pipacs. Jimin fütyült álmában, a jobb keze a kanapé karfája mellett lógott. A kisasztalon két üres sörösdoboz és egy összegyűrt chipseszacskó barátkozott egymással.
Namjoon elméjébe villámként csapott bele pár homályos, elmosódott kép. Jungkook az ölében. Ő Jungkookon. Álom volt. Az egész csak álom volt. Minden csak álom volt. Pedig olyan valóságosnak tűnt... Namjoon remegő kézzel felvette a távirányítót a földről, aztán összeszűkítette a szemeit és rámeredt a tévére. Neo és Smith ügynök épp látványos tömegverekedést produkáltak a képernyőn. Egy vad mozdulattal kikapcsolta a tévét és dühödten eldobta a távirányítót, ami éles csattanással landolt valahol. Jungkook felmordult álmában.
Vaksötétség ülte meg a helyiséget. Namjoon megfordult, hogy elvánszorogjon a hálószobáig, és további alvással ápolgassa összemarcangolt idegeit, de a szeme sarkából felfigyelt valamire. A konyha ajtaja résnyire nyitva volt, és úgy állt ki belőle pár kis fénysugár a nappali kormos padlóján, mint néhány mézszínű szalmaszál.



8 megjegyzés:

  1. Elso soron nagyon almos vagyok es telefonrol szoval nem fogok ertelmes es hosszu velemenyt irni pedig megerdemelned.
    Latszik az irastilusodon hogy aokat olvastal (vagy ki tudja) es hogy mennyire nagy a szokincsed. Nagyon ugyes vagy es nagyon tetszik az ahogy iraz.
    Kifejezetten tetszik az is hogy hires filmeket konyveket es annak szereploit vonod be a tortenetbe. Bar ezt csak az erti igazan aki ismeri oket annak ellenere hogy eleg reszletesen leirsz mibdent.
    Nagyon tetszett az kanapes jelenet meghacsak alom is volt. Ebben a hossu fejezetben rajohettunk Namjoon nehany erzelmere ami nagyon tetszett. O is iszonyatoaan jo karakter lett akarcsak Yoongi.
    A konyhaban talan o van ott? :)
    Erdekes a tortenet jol vezeted es a leirasok ia nagyon tetszenek. Egyszoval - inkabb tobbel: rohadtul tetszik az egesz.

    Kiri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy elolvastad a második fejezetet is. :D
      Namjoon karakterével amúgy én mint az író így utólag nem vagyok megelégedve (valahogy talán túl megszeppent lett?), de végül is még bőven van időm alakítani, nem rövid történet ez elvégre. :D
      A konyhában Seokjin üldögél, de Yoongi is bőven szerephez fog jutni a történetben. :)

      Törlés
    2. Oh.... :D Seokjint én bírom. Kíváncsi vagyok, hogy velük mi lesz itt és mi az a "minden", amit képes megtenni Namjoon. Nekem amúgy nem lett olyan megszeppent Rapmon. xD :D Érdekes, de én várom... nagyon várom, szóval hajráááá.. :D

      Törlés
    3. Jaj... valamit elfelejtettem még tegnap említeni. Azt, hogy a számokat betűvel írd ki. Az évszámokat szoktuk csak arab számokkal. Az ilyet például: Jani tizenkilenc éves lett, nem számmal írjuk. :D
      Ez is egy tanács, remélem, megfogadod, de... jézusom... Így normálisabb - nem álmos agyyal - állapotban is feltűnik... mennyire jól írsz. Aish! Nagyon ügyes vagy.

      Törlés
  2. Szia!
    Köszönöm! :-) Tavaly óta keresem azt a BST ficit, amire azt mondhatom, hogy IGEN, EZ AZ!
    Annyi ficit olvastam már velük és némelyik még benne is volt az ,,elmegy" kategóriában, de vártam a csodára.
    Elakadó lélegzettel olvastam végig a kèt fejezet. :-O
    Olyan levakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra és mégis a meghatottsàgtól bekönnyezve szenvedtem, hogy még csak 2 rész van megírva.
    Az, ahogy ìrsz valami elképesztően tetszik nekem. Az effélékre szoktam azt mondani, hogy könyvben kiadva is olvasnám. A karakterek annyira el lettek találva. Taehyung és Jungkook emelkednek most ki nekem.
    Minden részlet tökéletes. ;-)
    Aish... mindenképpen itt leszek és követem a történetet. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy elolvastad, nagyon jól esnek a szavaid, hogy ennyire tetszik a történet. :) Igyekszem a többi fejezetet is úgy megírni, hogy tetsszen. :)

      Törlés
  3. Megiiiint... Megint elolvastaaam a Junhkookiiis reszt. Ht en oda vagyok erteeeee *-* Meg isteneeemmmmm szegenynek milyen szar lehet egy ilyen jo alom utan felkelnie... Fuhuuhhhhh nagyon nagyoooon. XD

    Kiri

    VálaszTörlés
  4. Szia Nárcisz!
    Istenadta tehetséged van, hogy másokat kínozz! (Na jó ezt nem kell véresen komolyan venni, csak akkor is WASD!!) Egyszerűen ez a fejezet kielégítette minden vágyam. Megjegyzem, hogy nem igazán találkoztam olyan BTS ficivel, ami ennyire feszegette volna azt a bizonyos "elpattan a húr" határt, igaz már én éreztem kellemetlenül impozánsnak a helyzetet Namjoon helyet. Fergeteges ahogyan a különböző hasonlatokkal élsz, látszik az írásodból, mennyire is összeszedetten fogalmazol. A legnagyobb pozitívum, hogy a végén mindig meghagyod azt az űrt, amitől az olvasóid csak még inkább várják a következő részt. Csak így tovább! ;)

    VálaszTörlés